Hát bizony már egy ideje itt a nyár ami jó, de van rossz oldala is. Sok barátommal nem találkozom. Arról ne is beszéljünk, hogy azzal/azokkal aki/akik fontosak nekem sem tudok beszélgetni, találkozni. Furcsa ez az élet. Egyszer az ember úgy érzi minden oké és sinen van máskor pedig mintha a sinektől kmekre járnék és minden pont az ellentetje lenne a régebbieknek. Sokat gondolkodom és nemtudom, hogy mit kéne tennem vagy hogy egyeltalán mért vagyok itt és hogy hol van a cél. Szerencsére vannak emberek akik néha fognak és rátesznek a sinre és megmutatják szerintük merre érdemes menni, csak nem egyszerű. Néha jön egy nagy bucka és már le is tértem a sinről. Voltam most egy táborban ahol nagyon jól éreztem magam csak sajnos olyan részhez érkeztem a végére ahol ketté válik az út. "DÖNTENI KELL" gondolom magamban de nem lehet. Erről írtam 2 sort.
                               "Egy nagy rét közepén két gödör közt állok,
                               Az egyik csábít, de a másikra vágyok."
Ezt nem értheti mindenki, hogy mit jelent de van aki igen... Szóval most ez van, de azért boldognak kell lenni, mert az élet tele van szép dolgokkal :)