"az emberi szív érdeke nem a virággal borított szökőkut lebontása hanem a kijes táj befüvesítése és a lelkünk patakjának felszinretörése"

"ám lelki szépséged elboritja eme bölcsességtelen kötömeget virágzó rózsákkal"

Unom az életem,
Mert nem történik semmi.
Unom az életem,
Mert nincs mellettem senki.

Azt hiszem végre van valami,
De ez csak egy ábránd, ami hamar elmúlik.
De ezen változtatok,
Eltörlöm, azt amin bánkodom.

Hiszen ha jobban megnézed,
Az élet tele van szépséggel.
A kék ég, a Nap fénye,
Mind a boldogság reménye.
 

Körülöttem síri csend
Fülemben zene cseng,
Minden hangja rád emlékeztet,
Úgy érzem itt vagy velem.

Behunyom szemem látlak,
Mikor vége a dalnak Téged hallak.
Bár a kezedet foghatnám,
Vagy az arcod csókolhatnám.

(egy szép lyukas órán írtam...)

Miért ásol ilyen mélyre?
Miért nem temeted be végre?
Miért nem mondod vége,
S mondasz le róla végleg?

Sok minden van már benne,
Számos órát töltöttél már vele.
Mostanában minde alkalommal
Lemondasz róla nyugalommal.

Majd jön egy késő éjj,
A szobában egyedül üldögélsz.
S eszedbe jutnak azok az órák,
Ettől szívedben újra gyúl a láng.

Lángol míg fel nem hívod,
Csörög csak a telefonod.
Ő nem szól a telefonba,
S te vissza zuhansz a magányba.

Szomorú vagyok,
Ha látom, hogy sír
Ha bánatáról ír,
Szomorú vagyok.

Boldog vagyok
Mikor beszélünk,
Mikor össze ér kezünk,
Boldog vagyok.

Csalodott vagyok,
Hogy enyém nem lehet,
S viszont nem szeret
Csalódott vagyok.

Két hegy közt lebegek.
Nem tudom mit tegyek.
Szívem súgja szereted,
Lelkem mondja nem kell neked.

Minden suhan el mellettem,
Csak Ő marad velem.
Itt van a szívemben,
Minden lüktetésben.
 

Hát bizony már egy ideje itt a nyár ami jó, de van rossz oldala is. Sok barátommal nem találkozom. Arról ne is beszéljünk, hogy azzal/azokkal aki/akik fontosak nekem sem tudok beszélgetni, találkozni. Furcsa ez az élet. Egyszer az ember úgy érzi minden oké és sinen van máskor pedig mintha a sinektől kmekre járnék és minden pont az ellentetje lenne a régebbieknek. Sokat gondolkodom és nemtudom, hogy mit kéne tennem vagy hogy egyeltalán mért vagyok itt és hogy hol van a cél. Szerencsére vannak emberek akik néha fognak és rátesznek a sinre és megmutatják szerintük merre érdemes menni, csak nem egyszerű. Néha jön egy nagy bucka és már le is tértem a sinről. Voltam most egy táborban ahol nagyon jól éreztem magam csak sajnos olyan részhez érkeztem a végére ahol ketté válik az út. "DÖNTENI KELL" gondolom magamban de nem lehet. Erről írtam 2 sort.
                               "Egy nagy rét közepén két gödör közt állok,
                               Az egyik csábít, de a másikra vágyok."
Ezt nem értheti mindenki, hogy mit jelent de van aki igen... Szóval most ez van, de azért boldognak kell lenni, mert az élet tele van szép dolgokkal :)

Jó éjszakát kívánok,
Szép álmokkal gazdagodj!
A Nap már rég lement,
Kicsi manó szemedre port hintett.
Port mitől alszol,
S rosszra nem gondolsz.
Jó éjszakát kívánok,
Orcádra csókot adok.

Sajnos mostanában nem jön az ichlet nincs miről irnom...:( de ha véletlenül van ötleted írj nekem(márha bárki is olvasná=>)

Szeretlek, mert ha meglátlak boldog vagyok.
Szeretlek, met tudom, hogy rád számíthatok.
Szeretlek, mert elfogadsz
És engem soha meg nem ríkatsz.
Szeretem a szemed, az arcod, a léted,
Szeretem minden egyes bájos lépted.
Istenem csak egyet kérek,
Boldog élete legyen Szerelmemnek.

Hiányotok folyton sért,
Emléketek alig kísért.
Szégyenlem is magamat,
Felejtem hangotokat.
Képetek itt bennem lobog,
Szívemben örökre dobog.

Az anyukám 6 az apukám 13 éves koromban halt meg. Ezt a verset nekik írtam.
 

Csak egy csillag van az égen,
Az ég már nem virít kéken.
Minden elmúlik egyszer,
De emléke megmarad örökre.

Bár azt hiszed, hogy Ő nincs itt,
Mindig veled van, el nem hagy,
Figyeli lépteid, tetteid
S segít ha erőd elhagy.

Köszönök mindent Uram,
Hálát adok mindenért boldogan

Reménytelen remény,
Mit irántad érzek én.
Szívemben az érzés ott lapul,
S minden nap újra gyúl.
Üresség áll szívemben,
De törölni téged képtelen.
Örök helyed van,
Neved örökre jelen van.
 

Az álom lány című versemet egy olyan álmom után írtam, ahol egy gyönyörű szép lányt láttam. Annyira megérintett az álom, hogy muszály volt versbe öntenem

Álmomban öleltél,
Álmomban szerettél.
Álmomban minden szép volt,
De ez csak egy álom volt.

A valóság az más,
Ott kell legyen egy társ.
Te éppen jó lennél,
Ha nem álom lennél.

Álom vagy nem valóság,
Szeretlek, bár ez badarság.
Bárcsak veled lehetnék,
Én is álom lehetnék.

Álmomban ölelném,
Álmomban szeretném.
Álmomban vele lehetnék,
Álmomban boldog lehetnék.

Egy 16 éves diák vagyok és egyszer egy lány kérésére írtam egy verset és azon felbuzdulva írtam még. Mostanában elég sok rossz dolog történt így verseim nem túl vidámak, de eljönnek majd azok az időszakok is amikor boldog verseket olvashatsz itt. Nem mondom, hogy jó vagyok, de szeretem a gondolataimat versbe önteni... Remélem tetszenek a verseim.
Szép napot

Sajnálom egyetlenem
Kérlek bocsáss meg nekem.
Hidd el bánom
S mindezt sajnálom...

Hibáztam én már sokat
Szenvedtem is ezek miatt.
Soha nem volt szándékomban,
Hogy bajba sodorjalak.

Bűneimet tetéztem,
Előre sose néztem.
Gondolhattam volna, hogy ez lesz,
Belőlem végleg eleged lesz.

Megvakított a szerelem
S józan eszem is elment.
Hidd el bűneimet bánom
S mindezt sajnálom...

Én egyetlen galambom
Legszebb éjjeli álmom.
Méz édes illatod,
Szépséges arcod
Az egekbe juttat
S életemnek értelmet ad.
Szeretlek, mert ilyen vagy
Imádlak, mert gyönyörű vagy.
 

Itt ülök egy ablakban,
Te forogsz az agyamban.
Így még nem hiányoztál,
Szívemből egy darabot loptál.

Szívem szemed kutatja
Ajkam arcod altatja
Álom áltat éjjelente
Szívem szerelme ki? Hát Te!